A dühöm is én vagyok!?

Voltatok már úgy, hogy annyi minden foglalkoztatott benneteket, hogy nem bírtatok elaludni? Egy ideig még élvezi is az ember, hogy klassz ötletei támadnak, mikor vízszintesbe teszi magát, esetleg van ideje átgondolni a napját vagy a következőt, hálát adva az eddigi tapasztalásnak. De aztán egyszer csak fordul a kocka, és már átélhető a "bárcsak el tudnék aludni érzés". Nem segít a hasi légzés, és bármennyire is kényelmes az ágy, most valahogy sehogy sem jó.

Vajon mi lehet a hátterében?

Olykor tapasztalom akár a környezetemben, akár magamon, hogy vannak érzések, amelyeket rendszerint elnyomunk. Düh, harag, sértettség, szomorúság, bánat, gyűlölet, közömbösség, félelem és még tudnám folytatni a sort. Nem csak a szeretet, hanem ezek a negatív érzések is hatással vannak ránk, még ha szeretnénk is elfelejteni. Sejt szinten tárolódnak, segítve vagy éppen gátolva mindennapjainkat. Tehát a helyzetek szőnyeg alá söprése, úgy tűnik maximum csak ideiglenes megoldást nyújthat. Mert mélyen ott lapul bennünk, esetleg fortyog és ki tudja mikor tör ki.

A napokban lehetőségem volt újra megélni ezt az érzést, a kitörő düh érzését. Olyan volt, mint a mai bejegyzés külleme, a fehér, tiszta betűk alatt rejtőző energia. Mélyről feltörő, cikázó, erőt és félelmet sugárzó, szögletes, de szabad, színes és változó érzetet. Szóval relatív, hogy milyen és az is, hogy hogyan szabadulunk meg tőle?!

Vannak akiknél éppen hogy csak felszivárog, de megesik az is, hogy elsöpöri az útjába állókat. Ott van és fejleszt minket, ha megéljük, ha már nem cipeljük tovább, és csak a módját kell megtalálnunk, hogy ne bántsunk közben másokat. 

Az életben többször járunk úgy, hogy azt érezzük igazságtalanság ér minket, nem csoda, ha haragszunk, vagy dühösek leszünk tőle. Ilyenkor nem mindig tudjuk indulatainkat kontrollálni. A szívműködésünk felgyorsul, az arcunk kivörösödik, a szánk kiszárad, a tesztoszteronszintünk emelkedik, az izmaink megfeszülnek és a teljes idegrendszerünk felkészül az aktív stresszhelyzetre. Elménk tudatos része egyszerűen lekapcsol egy rövid időre.

Könnyű ezt kontrollálni? Nem, de ha figyelünk rá sok jelzést, tanulságot mutathat nekünk, tágítja a határainkat. Ha kapcsolati problémák esetén jelenik meg, a figyelemfelhívás szerepét  töltheti be, mely a helyes kommunikációval rendezhető. Van hogy mély sebeket téphet fel, van hogy ilyenkor olyant mondunk vagy teszünk, amit máskor nem tennénk, de ha ezt úgy tesszük, hogy nem bántunk mélyen másokat, talán jobb ha, felszínre tör, mert sok a elfojtás, fizikai szinten betegségeket okozhat.  

Hoztam nektek egy elgondolkodtató videót! Igaz, a női haragról szól, de azt gondolom egyetemes a probléma:

https://www.ted.com/talks/soraya_chemaly_the_power_of_women_s_anger?language=hu#t-166518

Szóval amikor megéljük dühünk, segíthet az önismereti fejlődésünkben, hogy könnyebben elfogadjuk magunkat, megismerjük a bennünk élő tulajdonságokat. A megéléshez mankó lehet, egy jó szakember vagy munkacsoport.

De bárhogyan is reagálunk ebben a feszült állapotban, ha megbántottunk másokat, tegyük jóvá! Beszéljük meg, kérjünk bocsánatot amikor szükséges, hogy a mások vagy a sajátunk sebe is hamarabb gyógyuljon!

És ha lehet ne feküdjünk le haraggal a szívünkben!

Melinda