A kommunikáció kiapadhatatlan forrásai 1.
"Különleges kis lények" a gyerekek! Ha tehetik őszinték, tisztán látóak és sokszor mélyebb gondolataik vannak, mit amit el tudunk képzelni. Miért írom mindezt? Mert ők nagyon hamar észreveszik bennünk, a világban az értéket. Viszont nem csak erre van érzékenységük, hanem negatív eseményekre, érzésekre is.
Pedagógusként hiszem, hogy akkor neveljük a valódi életre a gyerekeket, ha az odafigyelésen kívül meglátjuk a bennük lévő tehetséget és azt fejlesztjük. De ez a adottság nem csak a sportban vagy a tanulásban jelenhet meg, hiszen mindenkinek van valamiféle "szuperereje". Van, aki csak a nyugalmával feloldja környezetében éppen alakuló problémákat vagy csak a jókedvével örömet hoz az emberek életében vagy a türelmével és azzal, hogy megbízik bennünk, hitet ad a napi életünkben, de sorolhatnám még ezen talentumok garmadát. Egyre kevesebb családnál és gyereknél veszem azt észre, hogy ezeket az értékeket lassan elfelejtik és elindulnak az objektív értékelés irányába. Miért fontos annyira, hogy hányas lett a hosszabb betegség utáni első matek dolgozat vagy hogy egy hibával mondta-e fel a gyerek a "Walesi bárdok"-ot?
Nekünk felnőtteknek, pedagógusoknak, szülőknek ott van a kezünkben a lehetőség, hogy megfelelően kezeljük, kommunikáljuk le ezeket a helyzeteket. Hogyan tehetjük meg ezt?
A Wikipédia szerint: A kommunikáció az információcsere folyamata általában egy közös jelrendszer segítségével. No de milyen lehet ez a jelrendszer?
Általában egy egységes, mindenki által elfogadott rendszer, de családokon, közösségeket belül lehet ez változó. Hosszútávon úgy tűnik az a legfejlesztőbb, ha következetesen és egyben elfogadva - a saját és mások véleményét - tesszük ezt meg, asszertívan kombinálva ezt azzal a meglátással, ahogy a gyerekek is teszik, meglátva a szépet, a jót. De számtalan változata lehet az információcserének. Például, amit sok helyen elfelejtettek, az énekléssel.
Mit adnak nekünk a dalok?
Szabadságot, önkifejezést, kreativitást, képzelőerőt, motivációt akár a tanulásra is, fejlesztik a képzeletünket, idegrendszerünk hatékonyságát. Ráadásul a beszédünk minőségén is javít, hiszen leginkább a jobb agyféltekét harmonizálja, fejlesztve hangszínt, hangmagasságot, abszolút hallást, harmóniák érzékelését.
Olyan élményt adhat, amire szívesen emlékezünk. És ha ezt csoportban tesszük, akkor taníthat minket a másik elfogadására, kooperációra. Segíti a kognitív és szociális fejlődésünket.
Ha szeretnétek még olvasni a zene áldásos hatásáról, akkor ajánlom nektek például a Zene és egészség: Tanulmánygyűjtemény-t.
Szóval ne felejtsünk el énekelni, dudorászni! :)
Hoztam nektek egy videót egy zseniális énektanár előadásáról. Többek között hogyan is lehet másként kommunikálni.
És ne feledkezzünk el a varázsszavakat se:
Sajnálom!
Kérlek bocsáss meg!
Köszönöm!
Szeretlek!
https://www.tedxdanubia.com/tedx-videok/eneklobb-emberek-arpad-toth-tedxdanubia
Melinda