A legintelligensebb jelzőberendezése, amit ismerek

Nem kell leírnom, hiszen mindenki látja milyen gyorsan fejlődik a világ. A pár évvel ezelőtt megálmodott vizualizációk lassan megvalósításra kerülnek. Az elektronika, a robotika és még sorolhatnánk olyan vívmányokkal tölti meg a világot, amely egyre pontosabb képet ad vissza számunkra. Ám jelen tudásom és képzelőerőm szerint nem létezik csodálatosabb, precízebben kialakított lény az embernél. Kinek-kinek hite szerint egy magasabb erő, legyen az Isten, az Univerzum, a Sors, nevezzük bárminek szerintem felülmúlhatatlanabb mindennél.

Szerintem az mindenki el tudja fogadni, hogy van egy testi, egy lelki és a intellektuális értelmezésünk legalább. Ha egy leegyszerűsített modellt kellene meghatározni én úgy tudnám elképzelni, hogy a test a jelző, kivitelező egység, a lélek a mozgatórugó és a intellektuális részünk az ellenőrzőegység. Külön-külön nem tudni, hogy mire lennének képesek, de leginkább valamilyen szimbiózisban együttműködve lehetnek jelen. Nézzük meg, hogy mi történhetne akkor amennyiben egyes egységek, kissé meghibásodnak, berozsdásodnak, működésükben elakadnak.

- A test és a lélek jól működik, de az intellektus nincs a toppon: szerintem ilyenkor csinálunk hülyeségeket. :) Ilyenkor vagyunk szellemileg túlterhelve.

-A test és az intellektus van rendben, de lélek szenved: szerintem ilyenkor kezdünk el stresszelni, és krónikus esetben ilyenkor betegszünk meg.

-A lélek és az intellektus optimálisan dolgozik, de a testet elhanyagoltuk: ilyenkor jelenhet meg a lomhaság, tehetetlenségérzet, a súlyproblémák.

Az viszont látjuk mindannyian, hogy egy idő után ezek a problémák visszahatnak és egy ördögi közben megoldhatatlannak, feloldhatatlannak tűnhetnek. 

Viszont ha figyeljük az " organikus jelzőberendezésünk csippanásit", lehetőségeinkhez mérten megtalálhatjuk segítségével a balaszt, egyensúlyt az életünkben.

Az első esetben egy fizikai vagy lelki kikapcsolódás, egy séta, egy kis sport, számodra bármilyen szintű lelki tevékenység, kicsit tehermentesítheti az idegrendszert, feltöltődhetünk belőlük.

A második esetben érdemes megtalálni a a stresszforrást még mielőtt a folyamatos szomatizálás, tünetképződés komolyabb betegséget hozna magával. A mozgás és az intellektuális tevékenységek minden bizonnyal nagyon jó levezetései lehetnek, de úgy gondolom érdemes olykor kiegészíteni más segítő eljárásokkal, hogy ne csak a tünetek, de a teljes probléma gyökerében megoldást találjunk. Bármilyen önismereti kurzus, tevékenység, önmegfigyelés, imaginációs technika, bármi, ami közelebb vihet lelki szinten önmagunkhoz orvosolhatja a lélek kifáradását, és erőre kaphat általa.

Azt gondolom kedves olvasó az a harmadik esetre te magad is tudod már a választ. :) Mozgásban lenni, tenni, fejlődni vagy legalább is szinten tartani!

És azt soha ne felejtsétek el, hogy ez mind szép és jó, de hányszor fordult már elő bármelyikünkkel, hogy tudtuk mit kell tenni, de mégsem léptünk, mégsem aktivizáltuk magunkat. Ilyenkor, ha hasonló helyzetben vagyok, most már tudom, hogy bár lehet elsőre nem egyszerű, de egy segítő szakember nyújtó keze, erőt adhat bárki számára, ha valóban szeretne változtatni.

Kellemes jelzőrendszer-működtetést kívánok nektek! :)

Melinda