A szülői boldogság kapujában
Bár a világ, úgy összességében valami nem túl pozitív irányba tart, én azért nem látom veszett fejszének a helyzetet. Minden reggel hálával a szívemben ébredek! Hálás vagyok azért, mert van ki szeret és gondol rám, van fedél a fejem felett, van egy csodálatos munkám, amiben másoknak segíthetek, tudom mozgatni kezem és lában, időszakonként képes vagyok felülkerekedni a világ fojtó nyomásain és szánok időt önmagamra, hogy feltöltődve kezdhessem meg a következő napot. Ez rengeteg melót, tudatosságot, kitartást igényel - pedig nincs is gyerekem és csak "egy" munkahelyem van, de úgy érzem, mint minden befektetett energia, ez is meghozza a gyümölcsét.
És igen! Egy kamaszlány korom óta dédelgetett álmom kezd valóra válni. A felnőttek és szülők csodás átváltozásában segédkezhetek. Elmondhatatlanul boldog vagyok tőle és a legnagyobb csodálattal nézek fel azokra a családokra, ahol felnőtteknek is van bátorságuk felismerni a "nehézségeiket", ezután hajlandóak dolgozni önmagunkon időt és erőfeszítést nem sajnálva.
Ez nagyon jól hangzik, ámbár nem mindig túl egyszerű, főleg a "zűrös" időszakok közben vagy után, hogy a tudatosság jelen maradjon. De ha hajlandóak vagyunk egységben látni a világot és elkezdünk magunk köré támogató kapcsolatokat építeni, talán hosszútávon könnyebbé tehetjük az életünket.
A gyermekek ezt már tudják, ám mi még nem biztos. És kis korunkban mi is tudtuk, de szürke mindennapokban valahol ezt elfelejtettük.
Fejlődni, kérni, elfogadni, változtatni nem könnyű, de mégis megéri. És amit most látok: a szülők és felnőttek is elindulhatnak az igazi boldogság útján. Hiszen nem csak akkor élhetsz meg örömteli pillanatokat, amikor látod, hogy egy ismerősöd vagy a gyermeked boldog, hanem mikor te is az vagy, akár a félelmeidet, az aggályaidat legyőzve. Mikor a mozgásterápiának köszönhetően, már nem félsz a magasban, már nem kevered a jobb kezedet a ballal, már magabiztosabb, nyugodtabb, fókuszáltabb vagy esetleg érdeklődőbb lettél, no meg ha stresszoldási folyamatok következtében "törölted" a múlt negatív megéléseit, akkor elindultál egy mély önismeretei úton. A nulladik lépés ehhez a felismerés és az első a változtatás megkezdése.
Büszke vagyok minden ilyen hősies felnőttekre, akik bevállalva érzéseiket, félelmeiket, erejükön felül belevágnak a változtatásba és megismerik önmagukat. Nem is tudják még mindahányan mekkora erővel és példamutatással élik az életüket!
A mottó ilyenkor talán: Mozogni és fejlődni jó! - önmagamért, a családomért, a nemzetemért, a világért. Ne gondoljátok, hogy egy fecske nem csinál nyarat, inkább lássátok meg az éjszakai égbolton mennyi csillag látható, mely beragyoghatja az életünket! :)
És amikor az jut eszetekbe, hogy mennyi keserűségen mentetek keresztül, ami visszahúz titeket, akkor hallgassátok meg Lidia Yukavitch (írónő és tanár) néhány perces történetét.
További sok boldogságos, szép nyarat kívánok nektek! :)
Melinda
A borítókép drwdowin képe a Pixabay -en