Az unalom művészete

2019.01.28

"Anya/ apa unatkozom!!!!"-hallod ezt a mondatot az gyerekek szájából. Mi az általános reakció ilyenkor? Az emberek többsége valamiféle tevékenységet talál ki gyermekének, hogy az érzés megszűnjön. De hát miért kellene kitalálni más programot? Miért nem jó csak "csinálni a nagy semmit", csak unatkozni?

Kislány koromban, amikor ilyen szavakat nyöszörögtem a felnőtteknek, a következő válaszokat kaptam. "Találd fel magad! vagy "Ha nagyon unatkozol, segíts nekem krumplit pucolni!" Abban a helyzetben nem éreztem, hogy ez bármiféle pozitív alternatíva lett volna az én szemszögemből, így hát mindig úgy döntöttem, ami abban a helyzetben a számomra legkevésbé tűnt "rossznak". Ma már tudom, hogy mindegyik egy tanulási, tapasztalási úton indított el. Mert ha a krumplipucolást választottam, akkor elkezdtem önállósodni a konyhában - ami valljuk be őszintén lányként nem elvetendő szempont. Amennyiben meg a "töltsem hasznosan az időt" választás állt hozzám közelebb, akkor leültem írogatni, rajzolni vagy kimentem a szabadba.

De igen! Amíg ezt nem látod és csak benne vagy, addig az unalom érzése feszültséget is okozhat, főleg a nagy információ és a technika világában. Mikor megszokod, hogy minden percedben, amikor ébren vagy csinálsz valamit, akkor a nagy üresség, egy új helyzet igenis működhet és általában működik is stresszorként. Az érzés, hogy most "Mi van?" és mitévő legyek, egy elég erős belső feszültséget okozhat, kezdetben. De csak kezdetben!

Ha hagyod, hogy az életed része legyen és nem állsz neki ellen, megváltozhat a kapcsolatotok. :)

A kutatók, többek között dr. Teresa Belton a Kelet-angliai Egyetemről is ezt mutatja meg számunkra. Igenis kapcsolat van a jobb agyféltekés kreativitásunk és az unatkozás között. Ebben a kis videóban, igaz angolul, de mesél róla: https://www.youtube.com/watch?v=hrZTDeWvYx0

Szóval amikor már hajlandó vagy elfogadni, hogy az unalom egy folyamat része, akkor jön egyebek között a boldogság érzése és a pozitív gondolatok. Viszont ez a célunk az életben, nem igaz? Boldognak lenni!  Szóval isten igazából unatkozni jó! :) 

Én is ebben a folyamatban vagyok most, szakmai szinten. Sok tanfolyamot végeztem el az elmúlt években, és csak tanultam és tanultam és tanultam. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy besokalltam - és ez sok gyerekben és felnőttben lejátszódhat újra és újra. Az igazi gondom, hogy a  régebbi információkat jelenpillanatban nem vagy csak részlegesen tudom használni, pedig megtanultam és akkor értettem. 

"Akkor az most hová lett?" - jön a felismerés. "Lehet, hogy nem hagytam neki időt beérni? Nem unatkoztam?" 

Igen, így van! Nem unatkoztam eleget az elmúlt években!!!! Úgyhogy itt az ideje, mert nem menekülni és kiégni szeretnék, hanem élvezni az életet, meghallani a saját hangom, spontán fejleszteni a megérzéseimet, a kreativitásom, még jobban megismerni Önmagam! Ezért a 3 lépés távolság az elektronikai eszközöktől (mert hogy ha velem vannak, akkor nem unatkozom) és ezért tartok több "Énidőt"! Tudni szeretném ki vagyok én valójában! Az érzést érezni, hogy ne a világ mondja meg ezt, hanem Én! :) Remélem sokan velem tartotok a "Önismeret Univerzumában"! Bátorság hozzá Mindenkinek!

Viszont, ha az unalom ezen szemléletében is negatív érzeteket kelt hosszú távon benned, akkor itt az ideje valami mélyebb változtatásnak, úgy gondolom! 

És hogy a gondolataimhoz hű legyek: Kellemes megfelelő mennyiségű unalommal teli hetet kívánok nektek! :)

Melinda