Egy gondolat, amitől az élővilágunk is jobban érezheti magát

Ez a késői tavasz egy kicsit beszorít minket a kuckóinkba, de úgy hiszem ennek is megvan az előnye. Van időnk önmagunkkal, a családunkkal, a környezetünkkel többet foglalkozni. Így hát a napokban elgondolkodtam, hogy mi is az, amiben önmagam vagyok, amitől jól érzem magam. Arra gondoltam, hogy nem csak a munkámban és a kapcsolataimban szeretném megélni egyre mélyebben igazi önvalóm, hanem a szabadidőmben is. Valójában arra jöttem rá, hogy már jó pár éve nincs igazi hobbim. Szeretek olvasni, a természetben sétálni, túrázni, az emberekkel beszélgetni és szeretnék varrni is, de valami mégis hiányzik. Aztán ráeszméltem, hogy a kreativitás, az alkotás gyönyöre. Két fontos személetmód kereszteződött előttem a májusban, a saját és a környezetem öröme. A mai bejegyzést két közgazdász, Tóth Andi és Chip Conley ihlette. Andi, mutatott egy életmódot, mellyel tisztábbá tehetjük a természetet, Chip pedig rávilágított arra, hogy mennyire fontos, hogy az emberek jól érezzék magukat a bőrükben. És végül kitisztult, ez a két irány, akár egymásba is fonódhat! Miért ne lehetne az új hobbim az, hogy környezettudatosabban élek? Újrahasznosíthatom a megunt tárgyaimat, a piacon különböző új helyzetekben, tanulhatom önmagam és új kapcsolatokat alakíthatok ki, közben kevesebb állat esik áldozatául az emberi kényelemnek, így talán még 50 év múlva is tiszta fűre léphetek.

Mit tanultam Chip Conley-től?

Nagyon fontos, hogy mindenki jól érezze magát a bőrében. Egy kicsit továbbfejlesztve Chip gondolatait, nem csak az embereknek legyen lehetőség, hanem az állatoknak és növényeknek is. Ha úgy érzed szívesen változtatnál és az embereken kívül más élőlényekre is szentelnél figyelmet, próbálkozol, mégse sikerül talán segítség lehet Chip piramisa: TÚLÉLÉS, SIKER, ÁTALAKULÁS. Túlélni a világ megpróbáltatásait az a sikerhez vezethet és a siker öröme egy újabb, érettebb, folyamatosan fejlődő személyiséget. Ha van kedved hallgasd meg a következő videóban, milyen tapasztalatai vannak erről. Ted viedó: Chip Conley: Measuring what makes life wortwhile  

Mit tanulok Tóth Anditól? 

Az 5K szabályt:

- Köszönöm, nem kérem és Kevesebbel is beérem.  Ha körbenézel a háztartásodban, vajon hány olyan tárgyat találsz, amit évek óta nem használsz és még egy jónak tűnő akció során veszel belőle párat, ami csak a helyet foglalja a lakásba esetleg valamilyen tartós élelmiszer, aminek a szavatossági ideje már lehet, hogy évek óta lejárt. Valóban mindre van szükséged? A belőle származó hulladékra a világnak van szüksége?

- Kijavítom, tovább használom. Vannak olyan tárgyak, amik számunkra fontosak, míg mások kacatnak értékelnék őket, történetesen csak a polcon áll porfogónak, de mi kötődünk hozzájuk. Mit gondolsz van értelme, hogy másik helyen új életet lehelsz belé? És ne feledd, egy kellemes barkácsolással fejleszted az idegrendszered és még jó példát is mutatsz a felnövő generációknak.

- Külön gyűjtöm. Természetesen elkerülhetetlen, hogy szemetet halmozunk fel. Tudom, hogy sokan nem vagytok túl jó véleménnyel a szelektív gyűjtésről, mert néhányan nem veszik figyelembe az alapszabályokat és teleszórják mindenféle más szeméttel is a konténereket. Valóban, mások viselkedését nem vállalhatjuk magunkra, de azért még tehetünk pár dolgot a tisztább világért.

- Komposztálom. Ha már egyre többet és többet használjuk a Földet és nem igazán hagyjuk pihenni, azzal segíthetünk neki, hogy visszatápláljuk értékes, természetes tápanyagokkal. Erre szolgálhat a komposztálás. 

Számomra a kivitelezés szempontjából a legérdekesebb kérdés a városi komposztálás és a legizgalmasabb az újrahasznosítás. Egy biztos, most figyelek, olvasok, tapasztalok és egy későbbi bejegyzésben megosztom majd mire jutottam. :) Én már elkezdtem alkalmazni az 5K szabályt, ha van kedved csatlakozz te is! :)

Szép napot kívánok nektek!

Melinda

A borítókép silviarita képe a Pixabay -en.