Szétesni és újra felépülni

Év elején, főleg az első napjaiban talán többen érzik a "most újrakezdem" érzést. Egy új évet, egy új lehetőséget. Arra gondoltam, hogy megírom nektek ezzel kapcsolatban a gondolataimat, tapasztalataimat, ezzel esetleg támogatva vagy elgondolkodtatva Benneteket! :) 

Igyekszem úgy élni az életem, hogy minden nap január elseje legyen, így az évek tapasztalatai számomra azt hozták, hogy nincs értelme szilveszter este azon gondolkodnom, hogy a következő naptól mit fogadok meg, mert nagyon hosszú lenne a lista és kevés teljesülne belőle hosszútávon. Ezért hiszek abban, hogy a nap mindegy mikor léped meg, amit meg szeretnél változtatni, csak tett meg! Légy elég elszánt, és mindig lásd a célt az akadályok mellett.

A történetem eleje tavaly májusban kezdődött. Megijedtem. Ott voltam a tükör előtt összességében boldogan, de hulla fáradtan és egy teljesen más nő tekintett vissza rám, mint egy évvel ezelőtt. Karikás szemek, görnyedt testtartás és a döbbenet, hogy nem bírom begombolni fájdalom nélkül a farmernadrágom. Ahogy meredten állok, és már észlelem, amit jó lett volna előbb látom, érzem, hogy úrrá lesz rajtam a befeszülés, harag és csalódottság érzése. Tehát jött a gondolat, hogy valamit az elmúlt időszakban elszúrtam. Nem is egy dolgot. Rendszertelen volt az étkezésem, belső indíttatásból túlzásba vittem a munkát, elkezdett szinte teljesen elkopni az életemből a mozgás. Ismerős valamelyik? Mi történt ezután? Elkezdtem nyalogatni a sebeimet egy rövid időre, de aztán.....

-"Teljes újratervezés"-gondoltam. DE hogyan?

Fontolóra vettem milyen eszközöket, lehetőségeket ismerek és döntöttem.

Számomra az első és legfontosabb a mozgás, így belevágtam a Walkenergie edzésbe. Először csak hallgatva a férjemre, az ösztöneim lapaján választottam ezt a mozgásnemet. Megkerestem egy kedves régóta ismert edzőkollégámat, Zsuzsát és azon vettem észre magam, hogy 2x délelőttönként a Susana Fitt Stúdióban töltöm az időmet. Őszinte leszek, az elején nagyon nem szerettem. Túl sok mindenre kellett figyelnem, nem szoktam meg a mozgáshoz között zenét és mind mentálisan mind fizikailag fárasztónak érzékeltem. De nem hagytam abba. Hanem hozzákapcsoltam az étkezést. Ötvöztem a Foodtest 200+ ételintolerancia eredményeimet, a BodyWakes tanácsadással Vági-Tóth Magdival, Dr. Paul Clayton könyvének anyagával, gondolataival és Turbo Diétával. Ezek mind egymást kiegészítve tudták segíteni a táplálkozási szokásaim kialakítását. Kezdetben a a diéta is kellemetlen volt. Napi 4x időt kellett szánnom az étkezésre, kevesebb kalóriát vittem be, figyelni az alapanyagokra, a mennyiségre. Az első 3-4 hetet itt sem élveztem, de nem akartam új ruhákat venni, a régiekbe meg már nem fértem bele. Igyekeztem úgy összeállítani a bevitt adagokat, hogy hosszútávon is fenn tudjam tartani ezt a fajta étrendet. A Tudbó Diétát miután elfogyott a rendelt csomag, elhagytam. Helyette a turmixgépünkkel smoothiekat fogyasztok. És a karácsonyt is túléltem, úgy, hogy egyetlen deka nem jött fel rám - bár hozzáteszem, hogy a menü kialakításánál figyeltem a kalóriákra, és az ételek minőségére. Nem főztem sokat, így a férjemmel is több időt tudtam tölteni.

Amikor már kezdtem feladni mentálisan is tuningoltam magam edzés és étrendtervezés közben, ment az önmonitorozás fizikai, érzelmi és intellektuális szinten is. Figyeltem a gátjaimat és segítségül hívtam a Brian Gym és KMT Akadémia által megismert tudásomat.

Kénytelen voltam más rossz szokásaimon is változtatni. Mint például a munkamánia. Nem mondom, hogy teljesen sikerült, de hála Facskó Ágnesnek és a kineziológia egyes módszereinek, már többet alszom és kevesebbet aggódom.

És az eredmény 4 hónap alatt:

Amit tanultam és tanulok most is, hogy többet tervezzek, hogy tudatosabb legyek, mert érzem, hogy hosszútávon sokkal egyszerűbb így az életem.

Ami a legfontosabb: a mozgás megmaradt azóta is az életemben, sőt vettem egy 3 hónapos bérletet és figyelek a napi étkezésimre is. Több energiám van. Újra szívesen tanulok. És mélyedek el most újabban a kineziológia egyes ágaiba, hogy másoknak is segíteni tudjak. 

Ez csak egy történet a sok közül. Csak arra szeretnélek emlékeztetni, hogy nem vagy egyedül, mindig van lehetőség változtatni csak érdemes megtalálni az elakadást majd lépni előre. És persze, ha úgy érzed, hogy tudok bármiben segíteni, keress bátran!

Szép napot!

Melinda