Karácsonyi örömök avagy a kommunikáció kiapadhatatlan forrása 2.

Biztos sokan vannak köztetek, akiket a felfedés öröme hajt előre. Ilyen vagyok én is. Ha belevetem magam egy helyzetben, akkor mindig keresem az újat. Most legutóbb a karácsonyba az emberi érzéseket kezdtem el figyelni. Persze ezek csak megfigyelések, de indíthatnak el bennük egyes gondolatokat, érzéseket.

Ahogy járkálok a bevásárló központokba, az utcán vagy csak úgy céltalanul a városban szemlélem az emberek tekintetét valami szomorú dologra lettem figyelmes. Az advent és az ünnep varázsa valahol elhalványodott vagy legalábbis már nem látni az arcokon az örömöt, amit ez az időszak nyújthat nekünk. Fáradt, erősen dekoncentrált, komor ábrázatokat észlelek többnyire. De hol a mosoly? Hol a vágyakozás? Hol jókedv, a vidámság vagy elégedettség? Hagytuk megfakulni a karácsony szellemét?  

Van egy kedves ember az életemben, aki a minap megkérdezte, hogy tudom-e vajon karácsony környékén miért lesz több a veszekedés, a gyűlölet. Miért kerülünk ilyen felpaprikázott állapotba?

Én abban bízom, hogy csak nem elég pontos a kommunikációnk. Meg is értem, hiszen ezt sajnos nincs idejük tanítani a gyerekeknek az iskolában a sok lexikális tudás mellett. És a szülőknek meg vagy van erre kapacitásuk vagy nincs, vagy tanulták ezt az előző generációktól vagy nem.

Lehet hogy csak nem ismerjük magunkat és a családunkat ebből a szempontból?

Gary Demonte Chapman (amerikai író, párkapcsolati szakértő, családterapeuta) segítséget nyújthat nekünk. Ő könyveiben arról beszél, hogy többféleképpen tudjuk kifejezni szeretetünket a világ felé. Ezek között létezik egy vagy két domináns, de alapvetően bizonyos helyzetekben mindegyiket használjuk. 5 szeretetnyelvet különböztet meg: az elismerő szavakat, a minőségi időt, az ajándékozást, a szívességeket és a testi érintést. Ti tudjátok, hogy hogyan kommunikáltok? És ez miért fontos most így a karácsony előtt? Mert ahogy mi kifejezzük a szeretetünket, úgy szeretjük, ha más is így tenné meg. Vajon ezzel mindenki tisztában van?

Egy egyszerű példa. Aki mélyebbről ismer engem azt tudja, hogy én leginkább a minőségi időt helyezem előtérbe. Örömmel tölt el, ha figyelnek rám és én is figyelhetek másokra, ha taníthatok és ha én tanulhatok másoktól valamit. A meghitt beszélgetések, akár egy jógaórán, a természetben egy rendezvényen, egy könyvtárban vagy bárhol a világban felvillanyoznak. Nincs is jobb érzés annál számomra, ha valamit együtt csinálhatok másokkal, ha segíthetek vagy ha nekem segítenek. Viszont az ajándékozás teljesen kiborít, azon a szeretetnyelven nekem nagyon nehéz átadnom az igazi érzéseimet. És tudom, hogy nem élek ezzel egyedül a világban. Hálás vagyok a környezetemnek, hogy nem kényszerítenek bele ebbe a vásárlási lázba, mert már idegroncs lennék így az év végére. De egy ölelésnek  vagy pár dicsérő szónak ( többek szerint ilyen szavakkal gyorsan zavarba lehet hozni :) ) is tudok örülni. 

Mindenkinek megvan az uralkodó szeretetnyelve. És ha ilyenkor ebben az időszakban végiggondoljuk kinek mi, akkor talán könnyebb kifejezni az igazi érzésünket, még néha szavak nélkül is vagy megérteni a másik reakcióit bizonyos helyzetekben.

Ha ezt elfogadjuk, akkor lehet, hogy élvezetesebb, boldogabb vagy örömtelibb lesz bennünk minden érzés és áldottabb a karácsony! Talán kevesebb lesz a félreértés és az alaptalan negatív emóció.

Így szeretném most megragadni a lehetőséget, hogy a legszebbeket kívánjam nektek az ünnepek alatti momentumokhoz! Sok felismerést, kellemes társaságot, finom ételeket és szeretetteljes pillanatokat nektek!

Melinda