A hiedelmeink igazsága

Csodálatos nyelv a magyar! Annyi szavunk van, ami rengeteg jelentéssel bír és sokszor szinte teljesen mást értünk ugyanazokon a gondolatokon. Ez a hiedelem? A világunk tele van hiedelmekkel? És ha igen, akkor mennyire befolyásolja az életünket?

Ha kinyitunk egy lexikont, értelmező kéziszótárt vagy rákeresünk a neten a hiedelem szóra, számos jelentését találjuk, de általában egyet maximum kettőt használunk a köznyelvben. Érdekes nem? Időszakonként ezért is futhat bele az ember olyan helyzetekben, ahol félreérti a másikat. Ugyanazt a dolgot másként értelmezzük, másként látjuk.

Milyen jelentéssel is bírhat a hiedelem szó? Nézzük csak: Egy téves vélemény, egy tévhit. Egy rejtélyes magyarázat, amely félelmen vagy esetleg tudatlanságon alapul. Akár egy meggyőződés is, amely saját vagy egyetemesen elfogadott tapasztalaton, elgondoláson nyugszik. Vagy üdeség, élettel és egészséggel teli friss fiatalság. Esetleg bizalom, egy belső meggyőződésből táplálkozó hit valaki más iránt. Netán reménység, megnyugtató bizakodás, zaklatottságot követő lelki enyhülés. 

Amikor ez tudatosult bennem, arra jöttem rá, hogy miként élem meg a szavak jelentését, az teljes mértékben rajtam múlik. Jó, jó. Persze a környezetem is hatással van rám, meg a hozott mintáim, stb., de azért mégiscsak én vagyok a főnök, nem igaz? Vagy legalábbis a hiedelmem az, hogy én vagyok!  :)

Miért fogalmaztam meg így? Mert az élet döntések láncolata. Minden pillanatban döntünk. Hogy mit együnk, mit csináljunk vagy mit ne csináljunk, mit gondoljunk, maradjunk a bejárt úton vagy változtassunk és még sorolhatnám.

Egyszer csak bevillant egy érdekes mondatunk, melyet oly sokszor képesek vagyunk mondogatni: "Nincs időm rá!" 

Az első felismerésem az volt, hogy ez egy nagyon gyors és frappáns kifogás. Így hát, hogy ne érezzem igazából kifogásnak - főleg, ha számomra fontos döntéseknél használom - ezért megváltoztattam. "Nem szánok rá időt mostanság!" Ettől egy kicsit más fekvése volt a gyereknek, na de.....

Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miért nem tudom rendesen beosztani az időmet és miért hallom ez oly sok vendégemtől is. Egész rövid idő után megjött a válasz, ráadásul megerősítést nyertem egy nagyon jó pesti coachtól is (Ha valakit érdekel, szívesen megadom számát! :) ). 

Engem személy szerint a kényelem, a rengeteg elektronikai kütyü, a közösségi média túlzottan rendszeres használata gátol meg leginkább abban, hogy arra szánjam az időm, amire szeretném (persze a kötelességeim elvégzése után). De én ezen változtatni akarok! Így is van már elég dolog, amit csak azért csinálok, mert kell. Nem szeretnék tovább ilyen mély barátságot ápolni ezekkel az eszközökkel. Én élni, tapasztalni akarok! Elég a felesleges tevékenységekből!

Persze, tudom, a fejlődés világát éljük! És már nem is hadakozok a gondolattal, hogy én nem akarom ezt elfogadni. De mégiscsak jó volna egy arany középút.

És egyszer csak szembe jött velem a megoldás. "Catherine Price: Digitális detox" című könyve képében. A szerző szépen leírja nekünk, milyen hatással vannak ránk ezek a modern eszközök. És egy 30 napos kihívást is javasol, mely során megtanulhatjuk azt, miként irányítsuk mi a digitális függőségeinket és ne ők bennünket. Számomra ez fontos volt, így hát én is belevágok és a felszabadult időt, annak szentelem, hogy tapasztalataimat lejegyzem és ezt a lehetőséget egy olyan komplexebb rendszerbe foglalom, amely segítséget jelenthet kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Az elsődleges célom hosszútávon a minőségi idő megélése, önmagunk, önvalónk megismerése lesz. Vagy legalábbis az ezen utunk első lépéseinek megteremtése.

Búcsúzom most tőletek egy szép idézettel és kívánok nektek szép januári napokat: 

"Az Önvaló az, amiben a világegyetem, a valóság szünet nélkül létezni látszik, az, amiből ez megszületik, az amiben ez létezik és megszűnik. Ez Az, ami csakugyan valójában létezik. Tartsd becsben az Önvalót, ami a Szívedben lévő valóság." (Srí Ramana Maharsi)

Melinda