A vásárlás izgalma

Van pár dolog az életben, amitől különbözünk a növény és állatvilágtól. Az egyik ezek közül, hogy a emberek nagyon nagy százalékának legtöbb esetben nem kell vérre menő harcokat vívnia a túléléshez szükséges eszközökért, táplálékért - bár már sajnos láttam az ellenkezőjét is. De több milliárdan vagyunk, akinek olyan szerencsés az élete, hogy csak bemegy az általa választott boltokba és megveszi azt, amire szüksége van. Nem lehetek elég hálás az életnek és önmagamnak, hogy én is közéjük tartozok, de az elmúlt években mégis inkább egy kötelező "rossznak" éltem mag a vásárlást - és ez nőként még lelkiismeret furdalással is járt, mert ez mégis csak "női feladat". Egyszerűbbnek és kényelmesebbnek tartottam, hogy bemegyek egy nagyobb üzletbe, vállalva a vele együtt járó nagy tömeget, hangzavart, ideges és követelőző figurákat és egyéb stresszforrásokat, azért hogy ez is kipipáljam és azzal foglalkozhassak, ami érdekel. Olyannyira csak egy sima elintéznivalónak tekintettem, hogy már sem az akciók, sem az új termékek nem hoztak lázba. Eljutottam egy mélypontra, hogy még az ebédnek valót is csak nagy unszolva vettem meg. "De hát ez komoly?" - kérdeztem egy nyári napon, amikor ugye élvezzük az időjárást, a természet adta lehetőségeket. "Ennyire nem szúrhatok ki magammal! Valamin változtatnom kell!" És az egyetlen dolog, amin minden nap változtathatok, azok a gondolataim, a hozzáállásom.   

De jött a segítség, mert végre hagytam, hogy jöjjön. :) Elkezdtem megismerni a környezettudatos életmód alapjait és ez új élményeket hozott a a mindennapjaimba. Ahogy varrtam az itthon megmaradt textildarabokból a kis szütyőket a vásárláshoz vagy amikor a kiültettem a piacon vásárolt növénykéimet ez erkélyre, boldogság töltött el. Teremtettem! Kreatívan! Valami maradandót, amitől jobb a világnak és ezáltal mindenkinek, akit szeretek, nekem is. Mondhatjátok sokan és mi van másokkal. Azt gondolom az nem az én dolgom! Szerintem elég csak a  "jó mintát" mutatni! De ha már páran veszik a fáradságot és tájékozódnak, már tettek valamit az emberiségért, az állatokért és növényekért. És amikor majd sokan megértik, hogy érdemes irányt változtatni, akkor valami igazi csoda veszi megint kezdetét. 

Volt még ami mindig is zavart. Mégpedig az, hogy amikor eldöntöttem, hogy csak egy termékért megyek le a boltba, miért lesz tele mégis a kosaram ebben az esetben is - és még a jobbik kázus, ha pusztán egy kézikosarat pakolok tele. Rengeteget vásárolunk, sokszor teljesen feleslegesen. Nézzünk közbe a háztartásokban, hány olyan tárgy van benne, amiket már évek óta csak porfogónak használunk?

Nézhetjük a lelki hátterét és kereshetünk magyarázatokat - azokban ha akarunk, nagyon jók vagyunk. És ezek sok alkalommal teljesen érthetőek is. Például biztonságérzetet ad, ha van otthon az alapételekből, felszerelésekből tartalék, hiszen a nehéz időkben, a háborúk és viszontagságok alatt valóban nagy szükségünk lehetett rá, de vajon most, ebben a a világban, ahol nem  kell sorban állni a kenyérért és ha elfogy is van másik bolt ahová mehetünk, manapság is fel kell a készleteinket ennyire tölteni? Vagy például érdemes presztízskérdést csinálni a halmozásból? Mi lenne, ha nem másoknak, hanem magunknak akarnánk csak bizonyítani? Ha elfogadnánk azt, hogy kik is vagyunk mi, a hibáinkkal és hiányosságainkkal együtt és nem külcsín irányítaná az életünket? 

Én személy szerint először háborogtam a vasárnapi nyitvatartás beszüntetése miatt, de aztán elkezdtem élvezni, hogy van egy nap a héten, amikor én is, mint vásárló egy kicsit kikapcsolhatom a "venni akarok" idegpályáimat és van időm magamra, meg a családomra. Még Isten is megpihent a teremtés után, mi miért nem akarunk? :) Rendelet ide vagy oda, miért ne tarthatnánk mi magunk is egy vásárlásmentes napot a héten? :)

Összességben azt gondolom, hogy rengeteg munkával járt változtatni, de megérte - és még bőven van mit tenni. Sokat tanultam belőle. Tudatosan járok vásárolni! Tervezek! Ettől kevesebb felesleges terméket vásárolok. Amire nincs szükségem, elajándékozom, így másnak is több jut. Az eltörött dolgokat megjavítom vagy megjavítatom. És ezzel spórolok, hosszútávon időt és pénzt. Kevesebb szemet kell feldolgozni a világnak és a családi kasszában több pénz marad. És ha ez még mind kevés, gondoljunk arra, hogy a kapcsolati problémákat is úgy igyekszünk megoldni úgy, hogy közös utakat keresünk és nem eldobjuk. Hát miért tegyük ezt a tárgyainkkal? 

Kellemes érlelődést és változást!

Melinda 

A borítókép Alexas_Fotos képe a Pixabay -en.