Az élet apró csodái kontra digitalizáció
Huh! Hát most azt hiszem én is egy érzékeny témát választottam ki. Ebben olyannyira biztos vagyok, hogy ezek a gondolatok, amiket most olvashattok a harmadszori nekifutásra születtek meg. Nemhiába választottam szürkét háttérképnek is, mert ez annyira nem fekete és nem nem fehér, hogycsak na...
Amikor tavaly év végén nekiálltam, akkor egy harcos amazon erejét olvastátok volna. Mert haragudtam magamra és a társadalomra, hogy hagyja ebbe a túldigitalizált irányba "fejlődni" magát. De örülök, hogy jött a téli szünet, volt időm egy kicsit pihenni és egy kicsit elvonulni a külvilágtól, ha néhány napra is, mert megnyugodtam. És így most valami más szemszöget szeretnék nektek közvetíteni. Pár évvel ezelőtt eljött egy pont az életemben túl egy számomra nagyon különleges külszolgálaton, hogy leteszem a fegyvert, mert elég volt a harcból!
A háborúban mindkét oldalon vannak sérülések, traumák, bárhol történjék is - az utcán, a munkahelyen, a bevásárlóközpont parkolójában, a hálószobában vagy a természetben. Az fogalmazódott meg bennem, hogy talán - bár lehet, hogy ez ideológiának tűnik, de - jobban járnánk, ha megpróbálnánk kompromisszumot kötni, még a "vérengzés" előtt. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. És ez ilyen könnyen megy? Csinálok egy újévi fogadalomlistát és csak pipálnom kell aztán világbéke lesz és boldogság?
Bárcsak így volna! Bárcsak egy csettintésre minden problémánk megoldódna! És miért hozom fel ezt a gondolatmenetet itt?
Mert az elmúlt idő egy olyan szemlélettel áldott meg, ami összetettebb, mint gondoltam. Még egy önéletrajzi információ és jön a lényeg! :) Amikor gimnazista voltam, abban az időben jelentek meg nagyobb számban a számítógépek, ráadásul én még informatika szakon is végezhettem, akkoriban nagy szó volt az, hogy péntek délutánonként egy-egy órára benn maradhattunk a suliban chatelni, internetezni. Ma a technológia gyors fejlődésének köszönhetően már szinte minden háztartásban van valamiféle okoskütyű, szórakoztató elektronikai készülék. Nagyon sok esetben megkönnyítik az életünket, a kommunikációnkat. De az éremnek mindig legalább két oldala van. Hoz ez magával nehézségeket is? Hogyne! Megszokjuk, hogy ott van és..... Catherine Price amerikai újságírónő nemrég megjelent Digitális detox című könyve sok érdekes adattal teli rámutat néhány, az életünket befolyásoló negatív tényezőre. Ráadásul nem is mindenki tudja ezt okosan, tudatosan használni, hiszen a használati útmutatóban erről nem szól a fáma.
Bármit is gondoltok, egy biztos! Egyre többet használjuk őket! Van hogy időt, pénzt és élményt nyerünk velük, de nem egyszerű megvívnunk a csatáinkat ezekkel az eszközökkel vagy a szabadidőnkkel! Én a napokban döntöttem! Leteszem a fegyvert és nem harcolok tovább a digitális világgal szemben. Szeretném élvezni az élet adta lehetőségeket! És miért írok ilyeneket?
Mert ijesztő volt egy time management - időgazdálkodás, időbeosztás - után szembesülni, hogy mennyire nem mindegy, hogy osztja be az ember az idejét, hogy valójában mennyi időt rabol el tőlünk a "szórakozás". Már nem szégyenlem, mert ez is az életem része, de volt idő, mikor órákat töltöttem, csak a céltalan böngészéssel a neten. Ezalatt, akár egy jó könyvet is elolvashattam volna vagy sétálhattam volna parkban esetleg beszélgethettem volna a szomszéddal. Talán ez lehet az egyik oka, hogy Steve Jobs - "Az Apple elnöke, vezérigazgatója, az informatikai és a szórakoztatóipar ismert alakja", Wikipédia- és Bill Gates - "Amerikai üzletember, szoftverfejlesztő, filantróp, feltaláló, a világ leggazdagabb embere", Wikipédia- is korlátozza a gyermekei eszközhasználatát? Ők nagyon is ismerik milyen buktatói vannak a rendszerüknek, és példát mutatnak nekünk.
Már tudom, én nem akarok lemaradni az életemről. Úgyhogy mondom, mibe kezdek, ha van kedved csináld velem. Korlátozom az digitális eszközök használatát napi maximum 2 órára - TV, számítógép, telefonnyomkodás, és nekem ebbe benne lesz a levelezés és tanfolyamokkal, szervezésekkel kapcsolatos tevékenységem is. A fenmaradó időt beosztom valami számomra érdekes tevékenységre - én varrni, festeni, relaxálni és táncolni szeretek, kinek mi kedves. És figyelem, hogy változik-e bármi. :)
Kellemes felfedezést kívánok és szép hetet! És ne feledd ezek az eszközök a segítségünkre vannak, és időzítő, emlékeztető mindegyikben van! :)
Melinda
A borítókép ptra képe a Pixabay -en.