Gondolatok, érzések, élőlények (1.rész): A Nő

A múlt héten felvillant bennem egy vágy. Egy vágy az igazi emlékezésre! Mert elkezdtem tapasztalni a felejtést és látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül! :( Emlékezni a szép élményekre, tettekre, csodákra, azokra a tevékenységekre, amik a boldoggá tesznek. Millió egy ilyen dolog van mindenki életében. Egy kóbor mosoly, egy elismerés, egy lopott pillanat. Akik régebbről ismernek, tudják, hogy szeretem a tematikus gondolatokat, tevékenységeket és már egy ideje kacérkodtam egy több héten át tartó blogsorozattal. Most eljött az ideje. :) Mikor ezeket a szavakat a gépbe ütőm, már érzem, hogy olyan lesz majd, mind egy "modern vers". Minden héten elkészül egy strófa, de az első mondatnál még nem tudni ezek számát.

Az kezdő "versszak" áll a legközelebb hozzám, hiszen én is Nő vagyok, a nap minden pillanatában, az év minden napján. Vagyis hát igyekszem azzá válni. Mert hogy ez nem úgy van a legtöbb esetben, hogy csak úgy nők vagyunk. Tenni kell érte és ha már valóban elértük a célunk, akkor meg is kell tartanunk ezt az állapotot, mint egy jó házasságban, amit önmagunkkal kötöttünk.

A világ dipólusos, ezt már nagyon régen tudjuk. De én ezt nem pozitívnak és negatívnak hívnám, ha nem egyiknek és másiknak, valaminek és semminek (Hiszen gyerekként sokat csináltuk a semmit. :)), kicsinek és nagynak, lassúnak és gyorsnak, anyagnak és antianyagnak, fénynek és sötétségnek, fentnek és lentnek, mozgásnak és pihenésnek, haragnak és megbocsájtásnak, változónak és állandónak, merevségnek és rugalmasságnak, tágulásnak és zsugorodásnak, melegnek és hidegnek, nőnek és férfinak és így tovább. És mivel a világ tele van árnyalatokkal, így ezek között a pólusok között is is ott van számos érték még. Ilyennek látjuk a világot és önmagunkat "színek, érzetek és elképzelések" közt. Ha ezekre az értékekre gondolunk, akkor mindegyik skálán megtaláljuk önmagunkat. Szóval mindegyikünkben ott van a Nő és a Férfi valamilyen szinten, valamilyen formában.

Ha leülsz megtalálod magadban a női minőséget. Például, hogy meglátod a Láthatatlan szépségét, amikor hagyod a "flow" magával ragadjon, amikor a munkád helyett a családoddal együtt-töltött időt választod esetleg mikor érzed, mely pillanatban kell megtartanod és elengedned helyzeteket, érzeteket.

A nőiesség mindenkiben ott van valahol, de mi az ami hiányzik? Mi az amit elfelejtettünk az évek, évszázadok folyamán?

Hogyan is válunk mi nőkké? Elindul egy folyamat az életünkben, amikor megszületünk. Majd kapunk cuki kis rucikat, meg babákat illetve játékkonyhát, meg játék pénztárgépet. És elkezdjük megtanulni a női szerepeket. Másoljuk a környezetünkből és ez boldoggá tesz bennünket. Aztán jön az iskola, a pubertás és valahogy egyedül maradunk, valami megtörik és sokunknak nem okoz örömet már annyira a nőiesség. Havonta fájdalom, feszültség és elszigetelődés. Valami megváltozott. Gondoltátok-e azt valaha, hogy ez nem volt mindig így?

Talán magunkat felejtettük el egy kicsit szeretni. Vagy talán nem volt, aki még a kezdet kezdetén megtanítsa a mostani generációknak, hogy nőnek lenni öröm és büszkeség is lehet. Az életünk tele van ciklikussággal és ritmussal. És bár ez fáradsággal, fájdalommal és megpróbáltatásokkal járhat (mint ahogy férfinak és gyereknek lenni is), de lehetőségünk van a folyton megújulásra. Erre szolgálhat a menstruációnk. A 28 nap, ami 4 különleges hétből állhat, ha úgy éljük meg. A "lány, az anya, a szép boszorkány és bölcs anya" örökös, tisztító körforgása lelki szinten és a fizikai szinten a különböző hormonális változások, a víz visszatartása, puffadtságérzés. Meghiszem azt, hogy ezt nem mindenki élvezi elsőre, de ha elkezdjük másként nézni a helyzetet, akkor megláthatjuk, hogy olyan csodálatos dolog ez, mint az évszakok váltakozása, érezzük, látjuk, tapasztaljuk. Ahogyan természet dolgozik, úgy a mi testünk is azt teszi. Ez adja a komplexitásunk alapját. Így már érthető, hogy ugyanarra a helyzetre miért reagálhatunk másként néhány héten belül. 

Amikor erről olvasok a neten, azt veszem észre, hogy bár nem tabu téma, de távolságtartóan beszélünk róla. Mintha nem egy csoda volna, befogadóvá válni a Nőiességre, valami Újra, a Anyaságra, a Változásra. 

Azt látom, hogy a kamasz lányok félnek tőle, ezért sokszor elnyomják az érdeklődésüket vagy éppen ezzel a túlzott nőiességgel lázadnak a világ ellen, de  a legtöbben semmiképpen se szeretettel élik meg az első időszakot. Ebben talán mi felnőttek tudjuk segíteni őket. 

Ha mi magunk is figyelmet fordítunk a testünkben zajló változások megismerésére és elfogadjuk, hogy ez a dolgok rendje - ettől csak önmagunkat ismerjük meg-, használjuk az ebben rejlő lehetőségeket, sokkal boldogabbá és harmonikusabbá tehetjük életünket. Ez egy hosszú út! De számos lehetőségünk van megismerni a bennünk rejlő csodát! Tanfolyamok, könyvek, terápiák, meditációk. Szóval kalandara, Nőiességre fel Hölgyeim! :)

Melinda

fotó: pixabay.com