Ki vagyok én valójában? Merre vezet az utam?

Most itt vagyok. És tele vagyok élettel, de részben elfáradtam. Rengeteget tanultam és közben a tudásszomjam hajt. Vágyom az emberek közelségére és arra is hogy csak egy percre csend legyen körülöttem. Még sorolhatnám a számtalan állításokat, gondolatokat és érzéseket Önmagamról. De ki vagyok én? Ki vagyok én? No, ki vagyok én? Ugye jól sejtem, hogy már mindenki feltette magának ezt a kérdést!

Ez az a téma, amit órákig, napokig, évekig vagy évtizedekig lehetne boncolgatni, de a valódi kérdés számomra az, hogy érdemes-e? Mi lenne, ha most nem filozofálnánk, nem analizálnánk, hanem csak megélnénk önmagunk? Azt gondolom ez az alapja, megélni a pillanatot. Persze kell használnunk az agyunkat is, de mit tapasztalnánk, ha ebben a rohanó világban elkezdenénk a szívünkre hallgatni? Meg merjük-e csinálni, vagy akarjuk-e csinálni?

Egyáltalán mivel is, hogyan is fejezzük ki magunkat?

Gyerekkoromban hetente egyszer mindig ezt ismételtem: "Gondolattal, szóval, cselekedettel...." És igen, akkor nem feltétlenül értettem mit mondok, de már rájöttem. Mással nem is tudom kifejezni magam. :) A bűvös hármas ott van mindenhol, csak máshogy nevezzük. Nézzük csak! A pszichológusok tudattalanról, tudatosról és tudatfelettiről; a filozófusok idről, egóról és felettes énről; a tudósok energiáról, anyagról és antianyagról, a költők szellemről szívről és lélekről; a New Age gondolkodók testről, szellemről és lélekről beszélnek. De ott az időben (múlt, jelen, jövő) és térben (itt, ott, köztes tér) vagy a Szentháromságban (Atya, Fiú, Szentlélek) is. A mindennapjainkban a gondolat, majd a szó valamilyen formában végül a tetteink (vagy a nem tetteink) azok, amik majd végül a életünket, tapasztalásunkat adják. És bármit is tapasztalunk az életbe a testünk, az idegrendszerünk elraktározza az valamilyen emlékként. Amikor emlékezünk, akkor ezt az egységet használjuk, aktivizáljuk, összerakjuk. Ezek vagyunk mi valójában.

Viszont többször tapasztalatom azt, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor valami hiányzik ebből az egységből. Ha nem tudjuk mit szeretnénk igazán, akkor a stabil gondolat. Ha már a terveink megvannak, akkor meg olykor a ki nem mondott vagy le nem írt szó esetleg a valamilyen okból blokkoló tettek a ludasak. Bárhol is akad meg a rendszer, mi lehetünk a forrás, mely képes megjavítani  az egyes részeket. Ehhez többféle út vezet: a lecsendesülés, egy befelé figyelés, egy önismereti kurzus vagy bármilyen terápia, amely közelebb visz önmagunk megismeréséhez. Ez nem egy egyszerű feladat és sokszor nem is varázscsettintésre látjuk meg a megoldást, de hát ez fogja majd a következő tapasztalást adni, nem igaz?

Amennyiben mégis elakadnál, de szívesen közelebb kerülnél önmagadhoz, létezik jó pár írásos segítség is, többek között a kronobiológiai pszichogenetika. Ebben az önismereti metódusban többszörösen is jelen van a hármas rendszer. Ha érdekel gyere el hozzám és ebből a szempontból is ismerd meg önmagadat vagy kattint a gombra és olvass még róla pár gondolatot!

Melinda