Neuropedagógia - Az Önvalód felfedezésének egyik alternatívája

Az ÉLET egy csodálatos tapasztalás! Folyton mozgásban van -sebessége időszakonként eltérő lehet-, a "jobbra" törekszik és fejlődik, utat tör magának. De most jön a kérdés, ha ez így van, akkor miért szembesülünk ennyi "problémával", nehézséggel mostanság, az innovációk világában is?

Talán mert az élet helyett a vegetációt választjuk olykor? A tudás a kezünkben van! Soha még nem volt ennyire elérhető információval teli a világ! De vajon képesek vagyunk a megszokott kényelmünkből kilépni? Miért van az, hogy van akinek megy és van aki nem tudja elhatározni magát? Hiszen lényegében sokszor hasonló ingereket kapunk és a megoldás a legtöbbször pillanatok alatt rendelkezésünkre áll.

Miért is kell kilépni? Egyáltalán kell-e?

Erről szó esett már egy régebbi bejegyzésben is. Nem kell megtenni! De összességében rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk. Ha viszont az ÉLETET választjuk, ha már nincs szükségünk a betegségekre, a stresszre vagy bármilyen negatív gondolatra és érzésre, akkor valamit célszerű elkezdeni változtatni. Egy kicsit vagy nagyon, jó volna felrázni magunkat és azokat akik ezt ugyanúgy szeretnék megélni, ezenfelül még kérik is tőlünk a segítséget.

Hol vesztettük el az Élet azon részét, amely az felhőtlen boldogságot nyújtja számunkra? Valahol ott, ahol elkezdtük Önmagunkat büntetni! Lehet, hogy már nagyon régen!

Elkezdtük a fizikai testünket büntetni! Azzal: 

• Hogy cigarettázunk. 
• Hogy alkoholt fogyasztunk. 
• Hogy ki tudja, milyen anyagokat viszünk be a szervezetünkbe "étel" gyanánt - vagy éppen tudjuk, hogy mit viszünk be, tudjuk, hogy nem jó nekünk, de mégis tesszük. 
• Esetleg hagyjuk elpuhulni testünk - és nagyon könnyen találunk kifogásokat, hogy a kényelmünk megmaradjon. Idősebb korban meg csodálkozunk, hogy már csak a túlélésért küzdünk.
• Vagy túlzásba visszük az elektronikai eszközök használatát netalántán, bizonyos számunkra nem túl előnyös életek, italok, fogyasztását esetleg szokások gyakorlását.

Mondhatod, hogy a mérsékletesség nem árt, ezt el is fogadom. De valóban szükségünk van ezekre a "módosító" szerekre a boldogsághoz?  

Aztán emeljük magasabbra a kérdést, hiszen vannak olyan embertársaink, akik egész tudatosan kordában tartják a szervezetüket, fittek, egészségesek akár 60 éves kor felett is. https://www.youtube.com/watch?v=84rXHqjltjs

Merthogy ott vannak az érzelmeink és gondolataink. Azokkal is szükségszerű foglalkoznunk! Hiszen mit ér a szépen felépített "házunk", ha nincs benne lélek vagy értelem?

Bármennyit is dolgoztunk vele azért vannak helyzetek, amikor itt is elkezdünk rombolni. Mivel is?

Dühvel, szorongással, félelemmel, nyugtalansággal, keserűséggel, türelmetlenséggel, ítélkezéssel esetenként gorombasággal vagy önteltséggel, gőggel, kapzsisággal. 

Persze nem baj, ha megéljük ezeket - sőt -, de én hiszem azt, hogy ha eme érzéseinket meglátjuk és változtatunk rajta, akkor kezdjük el igazán az életünket élni. Mindenki tart, ahol tart és fejlődik, ahogy az ütemét választja, de hiszem azt, hogy nincs szükségünk az önostorozásra! 

Azt gondolom, hogy minden embernél eljön a pillanat, amikor a szíve legmélyén érzi az igényét a változtatásnak. Ha most még nem is, de egy idő múlva a szervezete úgyis jelezni fog, hogy gond van!!! Talán akkor szeretjük önmagunkat eléggé, ha nem jutunk el addig a pontig, hogy fizikai tüneteink legyenek.

Erre számos módszer létezik és mindegyik elindíthat minket a fejlődés útján, ha tudunk vele azonosulni. És itt jön be a képbe a neuropedagógia, mely Kulcsár Mihályné (Panni néni) nevéhez fűződik. 

Bővebb információ: https://www.tanulasinehezsegek.hu/cikkek/mi-neuropedagogia 

Az ő rendszerét azért szerettem meg, mert arra tanít minket, hogy lássuk egészben önmagunkat, a családunkat, a környezetünket. Hogy minden mindenre hatással van, és hogy szimbiózisban élünk önmagunkkal és a világgal. 

Amikor felmerül benned a vágy, hogy változtass keress bátran vagy látogass el a  https://www.tanulasinehezsegek.hu illetve a https://www.kmtakademia.hu/ oldalakra.

Melinda